Pénisz domináns hallgatni

Egyéb megosztás A szerelem, az örök nő és az örök férfi a témája ennek a két Vidnyánszky-rendezésnek.

Fölötte áll

A Psyché és a Szindbád: kis- és nagyszínpad, színművészetis hallgatók és nemzetis színészek. Előbbinek egy nő, utóbbinak egy férfi a címszereplője, középpontja, a Napja, amely körül a kis Holdak keringenek, hangsúlyosan nőies nők és kevésbé megragadható, kevésbé is sztereotip, férfias férfiak.

1. Hagyományos és modern női szerepek az iskolában Bevezetés A tanítónő az első olyan hivatások egyike volt a történelemben, amely lehetőséget adott a nőnek, hogy a ház falain kívül, elfogadottan tevékenykedhessen.
2. Старое тело прекратит существование, а вместе с ним исчезнет и сознание.
3. Az érzékek birodalma – Wikipédia
4. Знакомый, но по-прежнему внушавший трепет голос зазвучал так тихо и так близко, что Элвину показалось, будто эскорт ничего не слышит.

A két rendezés hasonló, bár fókusza és így hőfoka is igen különböző: egyik közel jön és megszólít, pénisz domináns hallgatni másik időben és térben távolról szemlél, hidegen is hagy. A két előadás a szép és a szépelgő között hintázik: a szép történik, valódi és jelen van; a szépelgés pusztán felidéz és utánoz valamit.

Színházi nyelvezetét, teatralitását tekintve lehetne akár a as évek színháza is, annyira kívül van az időn; Vidnyánszky felismerhető színpadi világa mindkettő, hasonló stilisztikával, közös motívumokkal, szerkezettel, vizuális elemekkel trapézok, vásznak, pukkanó fényképezőgép; mindkét előadás tervezője Olekszandr Bilozubtöredezett dramaturgiával, szimultán játékokkal, zenei elemekkel.

A két vállalás érdeme, hogy színházilag kevéssé ismert művet hoz a néző elé. A meglehetősen fiatal főhős szecessziós, körforgó, szimultán díszletben mozog kávéház, intim terek, lépcsők, templom kap helyet benne.

Az előadás egyfajta önemlékezésből fogalmaz, mintha Krúdy hajósának háromszáz évét idézné fel az elmúlás felől.

Az élet nagy körhintája ez; az epikus szerkezet dominál. Mátray Lászlónak, a daliás, életerős Szindbádnak nem adatik meg eljátszania a vágyat vagy az izgalmat, az élő szerelmet, bár folyton nők veszik körül, inkább csak a spleent, az emlékezést, a fájdalmat és csalódottságot.

A színpadot a színészek jelenléte, együttléte ritkán hatja át. Az emlékezés testet is ölt, ő Mnemoszüné, az emlékezet istennője, aki esztétizált női testben jelenik meg, kis nyilacskával a kezében, afféle végzet asszonya Nagy-Kálózy Eszter játsszaaki sokszor csak úgy ődöng a tör­ténetben valami általánosságba merülve.

Az érzékek birodalma

A Szindbádban sok a pátosz és az önsajnálat, előbbitől a Psyché sem mentes. Szindbádunk, ahogy Krúdy is, kívül van a történelmi időn, fölötte áll.

Ám a Psyché leggyengébb momentumai azok, amikor a személyes időből kilép a társadalmi-történetibe, a forradalom korába. Mintha az alkotónak a történelmi időről nem volna mondanivalója. A szerelem mint vágy, mint be nem teljesülés valódibb esemény a Psychében, és inkább andalító bájolgás a Szindbádban.

Színészek közti fizikai kapcsolat a Psychében van; ott igazi érintések, vágyak öltenek testet. A Szindbádban viszont egy szecessziós hajköltemény fontosabb, mint az ember, a nő, aki viseli. Krúdy Gyula nőképét, akármilyen volna, nem lehet revízió nélkül hagyni ban. A férfikórus, Szindbád férfikörnyezete Reviczky Gábor, Bodrogi Gyula és mások viccesek olykor, bár elnyomó, sztereotip mondatokat mondanak a nőkről, amit a közönség nagy nevetéssel honorál; mindezt az előadás nem vizsgálja felül kritikailag.

A nőábrázolás eléggé nehezményezhető a Szindbádban ahogy egyébként a férfiábrázolás is elég hogyan javíthatja az erekciót, Szindbádunknak alig van megragadható személyisége : a nők itt csak szépek, vonzóak, csábítóak.

Csók, petting és társai: így élnek szexuális életet a kolozsvári egyetemisták

Akik kiválnak, személyiséggel töltik fel karakterüket: Udvaros Dorottya és a színésznőt alakító Szűcs Nelli életteli figurákat hoznak; Szűcs mellett a fiatal, idétlen Szindbád Berettyán Sándor valószerűbb figura, mint az elmosódott Mátray, aki nem sok lehetőséget kap a rendezőtől.

Szindbád hajós: a hős övébe tűzött hatalmas vitorlát lenget az első jelenetben; a férfiasság szimbóluma, óriásfallosz. Ez a hajó a második részben távoli, hajótörött kis csónakká válik, a forgó színpadon pedig apró papírhajók köröznek, mint akinek a férfiassága szétforgácsolódott; a metafora elkezd élni és gazdagodni. Végül a vitorlavásznon magasba emelkedő hajós megdicsőül. A halál mint megdicsőülés, égbe emelkedés, megváltódás Vidnyánszky színházának örök toposza.

Az előadásban kevés önreflexió van, de az a kevés viszont valódi péniszméret és eleven. Itt a rendező közvetlen kapcsolatot épít a közönséggel, a Nem egyenes vonalú történetet, de megragadható, követhető emberi sorsot, árnyalatokkal, drámai és játékos fordulatokkal bíró estet szerkeszt a kaposvári egyetemi hallgatók osztályából a dramaturg vélhetőleg maga a rendező. A stúdiótérben a fiatalok, Vidnyánszky színészosztálya egy kissé nehézkes és konvencionális szerepből indulva lassan megszemélyesülnek.

Bár olykor a szépelgéstől itt sem mentes az előadás, pénisz domináns hallgatni az erotikának, szerelemnek, érzékiségnek, két ember fizikai-érzelmi kapcsolatának valódi tartalma van, megtörténik.

A gyerekek közül csupán négyen érték meg a felnőttkort, közülük Szada volt a legfiatalabb. Szülei szerették őt, mert bátyjával, Sintaróval és nővérével, Terukóval ellentétben eleinte nem volt nehezen kezelhető gyermek. Testvérei azonban egyre több problémát jelentettek, a szülőknek pedig egyre kevesebb idejük volt legkisebb gyermekükkel foglalkozni. Szada gyakran volt távol a szülői háztól, hasonló korú kamaszok társaságában töltötte ideje javát, mígnem 15 éves korában egyik ismerőse megerőszakolta. Szülei rövidesen azzal szembesültek, hogy Szada is épp olyan nehezen kezelhető lett, mint testvérei.

Azok a fiatal színésznők és kiváltképp Barta Ágnesakik a legközelebb hajolnak a szerephez, akikben személyes tűz lobog, és tétet, saját egyéniségüket tudják feltárni ebben a Psychében, akik konkréttá válnak és nem elvont eszméket játszanak, emlékezetesek maradnak, a velük való találkozás élményszerű.

És olykor ragyogóan elmondott textus. Óriási művek ezek, nagy feldolgozottsággal — lásd Bódy Gábor és Huszárik Zoltán filmjeit, ami bizonyára ihletforrása az előadásnak pénisz domináns hallgatni —, mégis valahogy alig olvassuk őket, főleg a Psychét, mintha ismeretlen nagyságok volnának.

Csók, petting és társai: így élnek szexuális életet a kolozsvári egyetemisták Gáspár Szeréna és Gál Katalin, a BBTE szociológia szakos hallgatói erről és még sok más hasonlóról kérdezték a kolozsvári egyetemistákat. A válaszokból pedig sok mindenre lehet következtetni.

Az előadás érdeme az is, hogy a textust elénk hozza úgy, hogy azzal is élő kapcsolatunk lehet, ha nem is Weöres olvasása helyett.

S ahogy a Szindbád nem kínálja ezt a találkozást.

Psyché, január 7.