A panzió királynője

A férjem focista. Ez egy izgalmas élet, de elég sok fáradtsággal jár. Legutóbbi kalandunk során is másfél hónapot laktunk a Puskás panzióban. Az ötlet hirtelen jött, egy meccs miatt utaztunk el otthonról és a menedzsere a meccs után kapott egy ajánlatott egy reklámkampányban való részvételre. Plakátok, reklámfilm, rengeteg média-megjelenés. Sem a menedzsere, sem Zoltán nem tudott nemet mondani a lehetőségre, én meg nem szerettem volna egyedül haza menni, szóval velük maradtam.

A ruháim nem voltak nálam, de ez nem is okozott gondot, hiszen mint mindig, most is rendeltem magamnak újakat a női ruha webáruházból, amit már egy jó ideje használok. Kerültem már többször is ilyen helyzetbe Zoltán mellett és szerintem még sokszor fogok, ezért tartottam fontosnak, hogy keressem egy megbízható webshopot, ahonnan, bárhol is legyek az országban, tudjak magamnak rendelni ruhát.

A Puskás panzió igazi foci paradicsom volt, aminek azért túlzottan nem örültem. Kissé kezdtem sokallni, hogy az életemben minden a futball körül forog. Egyébként teljesen jó hely volt, főleg a kávézójukat szerettem a legjobban. Itt töltöttem a legtöbb szabadidőmet, pompáztam az új ruháimban, iszogattam a kávémat és vártam a férjemet, hogy hazaérjen. Aggodalomra egyébként semmi ok, volt lehetőségem nyilvános helyeken is megjelenni. Persze ahhoz is megfelelő öltözetre volt szükségem, de esküszöm, pont attól csodálatos az Abutik, hogy mindenféle alkalomra találok magamnak ruhát. Néha elkísértem edzésre Zoltánt és figyeltem, ahogy a többiekkel együtt formában tarják magukat. Ilyenkor például mindig valamilyen sportos ruházatot viseltem az Abutik választékából. Ha pedig valamilyen eseményre mentünk, ahol a sajtó is jelen volt, akkor megfelelő alkalmi ruhát választottam. Csodás, hogy a női ruhák teljesen skálájából van választék ezen az oldalon.

A panzióban már lassan a takarítónőtől kezdve a szakácsnőig mindenki ismert engem és mindenki az ízlésemről beszélt. Oké, Zoltán már jó pár éve országunk egyik legügyesebb és ismertebb focistája, de nem én nem voltam szokva ehhez a hírnévhez. Furcsa volt ennyire a középpontban lenni, de azért jól is esett, egészen addig, amíg elkövettem egy hibát. A pincérnők folyamatosan a ruháimról kérdeztek és egyszer elcsacsogtam nekik a webshophot, ahol ezeket a csodás női ruhákat árulják. Mondanom sem kell, hogy mindegyikük vásárolt magának legalább egy darabot, de akár többit is. Mondjuk, legalább voltak olyan tapintatosak, hogy nem vettek ugyanolyat, mint ami már nekem is van.

Nem tudtam, mihez kezdjek a helyzettel. Bánatosan meséltem el Zoltánnak, hogy mi történt, aki egy kedves nevetés és ölelés után megnyugtatott, hogy ez teljesen rendben van. Azt mondta, hogy én azért választottam ezt a webshopot, mivel megbízhatóak, jók a termékeik és magaménak érzem a stílust, amit képviselnek. A lányok pedig azért hozták meg azt a döntést, hogy követnek ebben, mert példaképként tekintenek rám, aki jó döntéseket hoz.

Ezzel sikeresen meggyőzött, hogy minden renden van azzal, hogy a lányok utánoznak, és újra boldogan teltek a napjaim a panzióban. Úgy jártam fel-alá, mintha én lennék a panzió királynője és boldogan könyveltem el magamban minden új felfedezést, ha valamelyik lány egy újabb, az általam ajánlott webshobról vásárolt ruhát viselt. Azóta is megatartottam azt a jó szokásomat, hogyha hirtelen utazunk valahova, vagy hirtelen születik a döntés, hogy maradunk valahol, hogy online rendelek magamnak ruhát. És bárhol is járunk, most már szívesen és bátran mesélek arról, hogy honnan veszem a ruháimat, hiszen élvezem ezt az újonnan rám ruházott divatdiktátor szerepet.