Az új munkahelyem Ausztriában lesz

Nem ez az első alkalom, hogy a Puskás Panzióban pihentem ki a munka fáradalmait. Most azonban úgy jöttem ide, hogy az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Boldog voltam, mert végre felmondtam a régi munkahelyemen, ami mindig annyira stresszes volt, és már épp itt volt az ideje, hogy ott hagyjam őket, és ne idegeskedjek tovább az ott történt dolgok miatt. Ezzel szemben szomorú is voltam, mivel most munka nélkül maradtam, és nem tudtam, hogy merre tovább. Éreztem, hogy ki szeretnék próbálni valami újat, szükségem van egy kis kalandra, egy kis változásra, de ettől függetlenül nem tudtam, hogy milyen irányba induljak most el. Azzal a reménnyel szálltam meg most ebben a panzióba, hogy hátha egy kis kikapcsolódás révén rájövök arra, hogy mit is szeretnék csinálni.

Véleményem szerint egy abszolút jó tulajdonságom, hogy nagyon könnyen barátkozom. Most is kiültem lent a teraszra, szürcsölgettem a reggeli kávémat, és elkezdtem beszélgetni a mellettem ülő fiatal hölggyel, aki már első ránézésre nagyon szimpatikus volt a számomra. Nagyon könnyű volt vele beszélgetni, hamar megtaláltuk a közös hangot, és jóízűeket nevettünk. Elmeséltem neki, hogy miért vagyok most itt, majd ő is elmondta, hogy nemrég jött haza Ausztriából, mivel egy fél éve ott dolgozik, nagyon szereti, tervez is visszamenni, csak már hiányzott az otthona és a családja. Most is a családjával jött ide, akik akkor még aludtak, ezért kávézott egyedül a teraszon. Elkezdett érdekelni ez az ausztriai állás, ezért megkértem, hogy meséljen egy kicsit bővebben erről. Mondta, hogy a Tiroli Álláskereső cég segítségével ment ki. Ez egy pályáztató cég, amely a vendéglátásban való elhelyezkedés segíti elő Ausztriában. Mesélte, hogy nagyon nagy segítségére voltak, segítettek megírnia a német nyelvű önéletrajzát és motivációs levelét, amelyet kiküldtek több ausztriai munkáltatónak. Ez után neki csak annyi volt a dolga, hogy várja a telefonhívásokat a munkalehetőségekkel kapcsolatban, és eldöntse, hogy melyiket fogadja el. A vendéglátás területén több helyre is lehet menni, ő szakácsnak ment, mivel már itthon is az volt, csak külföldön ugyanazért a munkáért sokkal jobban megfizetik. Azt gondoltam, hogy nekem semmi esélyem sincs erre a munkalehetőségre, ugyanis egy cseppnyi tapasztalatom sincs a vendéglátás területén. De beszélgetőpartnerem megnyugtatott, hogy semmi gond, ez a legtöbb állásnál nem feltétel, mindenre megtanítanak ott. Őszintén szólva, szívesen kipróbálnám magam felszolgálói munkakörben. Mindig is érdekelt. Valami oknál kifolyólag mindig csodáltam az éttermekben a felszolgálókat. Olyan ügyesen hozzák ki a megrendelt ételeket, italokat. Az meg aztán teljesen ámulatba tud ejteni, amikor több tányért hoznak ki egyszerre a két karukon. Szeretnék én is ilyen ügyes lenni. Tudom, hogy nem a legegyszerűbb feladat, azonban egy pár hónapra szívesen megpróbálnám. Tényleg jól jönne most a számomra egy kis váltás, ez pedig ideális lehetőség lenne a számomra.

A beszélgetésünk után feljöttem a szobámba, és az említett cégnek az oldalán, jobban utána néztem ennek az ausztriai állásnak. Örömmel tapasztaltam, hogy tényleg nem szükséges előző tapasztalat ezen a szakterületen, valamint ehhez kapcsolódó végzettség. A felsorolt szükséges képességekkel úgy gondolom, hogy rendelkezem, egyedül a német nyelvtudással van egy kisebb mértékű problémám. Szerencsére azonban gyorsan tanulok, és nagyon jó nyelvérzékkel rendelkezem, szóval szerintem még munkába állás előtt be tudnám hozni a lemaradásomat. Ahhoz, hogy részt vegyen valaki ebbe a pályáztató programba, egy bizonyos összeget be kell fizetnie. Mivel elég nagy fizetésem volt az előző munkahelyemen, így hál istennek volt miből félretennem, és most sem ez, sem a külön német órák nem fognak problémát jelenteni.

Szóval eldöntöttem, belevágok. Megtanulok jobban németül, és jelentkezem erre a felszolgálói állásra. Úgy érzem, hogy most pont erre van szükségem.

Az egyik legjobb döntés volt ismét a Puskás Panzióban megszállni!