Fém polcokról beszélgetni a panzió teraszán? Megéri!

A feleségemmel nyaralni voltunk, amikor egy olyan ötlet jött velünk szembe, amire egyáltalán nem számítottunk.

Csinos kis panzióban szálltunk meg, a recepción maga a tulajdonos fogadott minket. Rögtön barátságot kötöttünk, és ki-ki elkezdett mesélni az életéről, terveiről, családjáról. “Pestről jöttek?” – kérdezte, ahogy caplattunk fel a lépcsőn az emeleti szobánkhoz vezető úton. “Igen” – feleltem. “Gyerek van?” – tette fel a következő kérdést minden kertelés nélkül. “Igen, kettő. Két kislány, de őket most nem hoztuk magunkkal. A nagymama vigyáz rájuk” – válaszoltam, és a lányaimra gondolva elöntött a büszkeség. Ezt valószínűleg ő is észrevehette rajtam, mert az ajtóhoz érve megveregette a vállam. “Nekem is van négy lurkóm. A legkisebb az én hercegnőm, a széltől is óvom! Nem adnám őket semmiért.” A rövid beszélgetés után bementünk a szobánkba, megmutatta, mit hogy kell használni, azután jó pihenést kívánt. Azzal köszönt el, reméli, lenézünk majd a kertbe néha az esti szalonnasütésekre. Mosolyogva kezet ráztunk és megígértük, hogy mi is ott leszünk.

Így is tettünk. Napközben tettünk egy romantikus kirándulást a városban, élveztük, hogy kivételesen csak ketten vagyunk. Nagyon szeretjük a gyerekeinket, de szükségünk van a külön töltött időre is. Kell, hogy mi is pihenjünk, egymásra figyeljünk, és feltöltődjünk – hogy aztán két energikus, mindenre vevő szülőt kapjanak vissza a lányaink.

A napközbeni séta után jól esett kicsit lepihenni a panzióban. Lezuhanyoztunk, olvastunk egy keveset, miközben egymásnak dőltünk a kanapén, majd felvettük a pulóverünket és kinéztünk a kertbe. A tulaj rögtön kiszúrt minket, széles mosollyal és kissé túlzó gesztusokkal invitált bennünket a tűzhöz. “Aztán mivel foglalkozik?” – kezdett bele a faggatózásba. “Egy bankban dolgozom banki ügyintézőként. De szabadidőmben barkácsolni szoktam, jól esik egy-egy hosszú hét után a hétvégén lemenni a műhelybe. Tudja, akkor szabadjára engedhetem a kreativitásomat, kikapcsol a kétkezi munka. Ott végre alkothatok.” “Az ám” – helyeselt. “A barkácsolást én is nagyon szeretem. Hanem az a sok holmi, a sok lim-lom!” – kapott a homlokához. “Igen, a helyhiánnyal mi is küzdünk…” – vakartam meg a fejem. “Nem úgy van az!” – kontrázott rá. “Be kell szerezni a megfelelő eszközöket! Mióta rátaláltam a Rackinglog fém polcaira, úgy érzem, kétszer akkora helyem van pakolni!”

“Ajánlom magának is, próbálja ki! A fém polcok minőségi, horganyozott acélból készülnek, és nagyon jól terhelhetőek. Megfelelő súlyeloszlás esetén akár 450 kilót is elbírnak! Én csavarmentes kivitelben rendeltem: sokkal olcsóbb, és jóval könnyebb összeszerelni. Egyszer egy átalakítás miatt az egyik állványt szét kellett szedni és újra összerakni, de ment, mint a karikacsapás! Itt a panzióban is használom őket, a raktárban, mert TÜV és ISO minősítéssel is rendelkeznek, ráadásul a gyártó garanciát vállal a termékeire. Megrendeléstől számítva két nap alatt itt volt előttem a sok polc elem! El tudja ezt képzelni? A mai világban! Mindenem elfér a polcokon, de tényleg minden. Ha pedig valami nem fér be, nem esem kétségbe, a polcok ugyanis három és fél centinként állíthatóak, így nincs olyan eszközöm, aminek ne találtam volna helyet! Kiegészítőket is lehet kapni, én tárolórekeszeket és elválasztó falakat is vettem, nekem jó szolgálatot tett. Megadjam a kontakt elérhetőségét?”

És már a kezembe is nyomott egy névjegykártyát. Időközben elkészült a szalonna is – jó adag tűzön sült szalonnát ettünk, zsíros kenyérrel, hagymával, ahogy kell. Szürreális élmény volt, nem gondoltam volna, hogy egy panzió teraszán fogok fém polcokról beszélgetni. Mindenesetre az információ nagyon hasznos volt, otthon utána is nézek ezeknek a fém polcoknak!