Motoros banda a panzióban

A családunk imád utazni. Egyszerűen mondva folyton mehetnékünk van. Messzire nyúló gyökerei van ennek nálunk, már a dédnagyszüleim is mindig vitték valahova az egész pereputtyot, akár kirándulni, akár rokonlátogatóba, de állandóan mentek valahova. Ez a szenvedély pedig generációról generációra átöröklődött, és az én szüleim se kevésbé örökmozgók, mint a dédiék voltak. És meg kell mondjam, én is kedvtelésem lelem a dologban, szóval biztos, hogy nem én fogom ezt a mintát megtörni.

Szóval amikor csak lehet, minden szünetben, ünnepnapon, néha még egy sima hétvégén is megejtünk kisebb-nagyobb kirándulásokat az ősökkel. Hol csak a közeli erdőbe látogatunk el, hol pedig messzi városokban barangolunk pár napot. Ez az utóbbi történt az idei őszi szünetben is. Egy kellemes kis zalai faluba mentünk kipihenni az iskola első hónapjait. Áltálában olyan helyekre szoktunk menni, ahol még nem jártunk (logikusan), de Kehidakustány (ahol most is voltunk) kivétel. Ide rendszeresen visszatérünk évente legalább egyszer. Van egy már bejáratott panziónk, itt szállunk meg mindig, amikor ide jövünk. Most is így történt.

Nagyon kis családias házikó, a berendezése is szép és kényelmes, szinte már otthon érzem magam itt. Ám több, különálló lakrészből áll a ház, így gyakran nem csak mi vagyunk az épületben. Most sem voltunk egyedül, a mellettünk lévő apartmanban egy 6 fős társaság szállt meg. Egy motoros banda. Persze a jó értelemben vett csoport, nem a randalírozó, radikális fajta. 3 pár volt a szomszédunk, motorral is érkeztek, és persze azzal mentek mindenhová. Furcsák voltak nekem, azt hittem, hogy ez a motorozás ilyen rövidebb távra szánt dolog, nem pedig több száz kilométerre tervezett járgányok.

Egy közös pincevacsorán, amit a panzió tulajdonosa szervezett nekünk, alkalmunk volt beszélgetni velük a közös asztalnál. Nagyon kedvesek voltak, hamar összebarátkoztunk velük. Először csak átlagos témákról beszélgettünk, mondhatni mindennapi témákról csevegtünk, de aztán hamar szóba került ez a motorozás dolog. Nagy örömömre, ugyan is nagyon fúrta az oldalam, hogy miért áll neki valaki motorral utazni a kényelmes autó helyett. Hamar kaptam rá választ, azt mondták, hogy ez egy ugyan olyan hobbi, mint a festés vagy a sportolás. Egyfajta megszállottság van bennük a motorok iránt, és hogy a motoron való száguldás semmi máshoz nem fogható élmény.

De mint mindennek, ennek a szenvedélynek is megvan a maga árnyoldala. Igencsak veszélyes, hiszen könnyen kicsúszhat alólad a járgány, ha nem tartod be a szabályokat és nem vagy elég gyakorlott. Ezért sem győzték hangsúlyozni, milyen fontos a megfelelő motoros ruha kiválasztása, hiszen ez a felszerelés az életedet is megmentheti, tehát fontos dologról van szó.

Elmesélte Andi (az egyik motoros lány, akivel nagyon jóba lettem), hogy ő elég nehezen talált magának megfelelő ruhát, mert nagyon fontos a jó minőség, a megbízhatóság és a strapabíróság. Nem mellesleg pedig, az ára sem mindegy, hiszen az ember nem akarja a fizetése felét erre költeni. Továbbá Andinak a kinézet is fontos volt, mert hát, ha már fizet valamiért, ami nem egy olcsó mulatság, akkor már nézzen is ki valahogy az a ruha. Ilyet viszont – Andi elbeszélése szerint – igen nehéz találni. Ugyan is a kényelem, a minőség és a stílusosság nem sűrűn járnak kéz a kézben (elég csak annyit mondanom, hogy magas sarkú, máris mindenki, de legalább a lányok, tudják, hogy miről beszélek). De Andi nem adta fel a keresést, nem elégedett meg a jó, de csúnyával. Azt mondta, hetekig kutakodott, hogy megtalálja a megfelelő árú, kinézetű és minőségi szettet, de végül, a sok kutakodás után ráakadt az oldalra, ami minden szempontjából tökéletes volt.

A telefonján gyorsan rá is keresett a Sixgear oldalára, ahol megtalálta a cuccait, hogy nekem is megmutathassa, milyen nagy a választék, és a többi ruha is nem csak minőségi, de szép is. És valóban, nem csak az a dzseki volt igazán ízléses, ami Andinak volt, az összes kabát olyan volt, amit én is szívesen hordanék bármikor.

Azonban más miatt is szimpatikus volt Andinak ez az oldal. Ahogy a honlapjukon is leírják, egy magyar cégről van szó, akik itt, Magyarországon készítik a ruhákat és saját tervezésű az összes. Ráadásul a vásárlók véleményét is folyamatosan kérik, hogy ezek alapján tudják tökéletesíteni a kollekcióikat. Ez nagyon szimpatikus hozzáállás számomra. Andinak is az volt, ezért is választotta őket. Meg azért is, mert mint mondta, sokkal jobb érzés egy hazai céget támogatni, mint egy multitól vásárolni.

Amúgy a párja, Zsolti, eleinte szkeptikus volt a ruha minőségét és kényelmességét illetően, de amikor megérkezett Andi rendelése, minden ilyen kételye elszállt. Neki is nagyon tetszik Andi szerelése, ő is örül, hogy sikerült csajos szettet találnia a barátnőjének. Így amikor neki elszakadt a dzsekije, amit amúgy nem olyan régen vett, ő is inkább ezen az oldalon keresgélt, nem pedig ott, hol az előzőt vette, és ezzel a mostani sárga-fekete kabáttal maximálisan meg van elégedve. Ő viszont nem akart rendelni, mert nem bízik a kiszállítókban és szereti felpróbálni vásárlás előtt a ruhákat. De szerencsére ez nem jelentett gondot, ugyanis nem csak online lehet kapni, hanem üzletben is.

A másik két lánynak, Timinek és Monának is nagyon tetszett Andi új szettje, és viccesen mondták, hogy ők is alig várják már, hogy tönkre menjen a cuccuk, és ők is innen rendelhessenek újat.

A vacsora és a ruhák kitárgyalása után Zsolti elvitt engem meg az öcsémet 1-1 körre a motorján. Nagyon izgi élmény volt, ugyan is még sose ültem motoron. Az elején kicsit féltem, de Zsolti megnyugtatott, hogy nem lesz baj, Andit is így vitte mindenhova évekig, amíg neki nem volt saját motorja és jogsija rá. Ez megnyugtatott, és a felénél már teljesen ellazultan tudtam élvezni, ahogy a hajamba tép a szél. Vagyis inkább a bukósisakba, ugyan is erre a kis időre kölcsön kaptam Anditól a dzsekijét és a bukóját, mert hát ezek nélkül nem szabad motorra szállni.

Összességében hatalmas élmény volt ez a pár nap, a vacsora, és főleg a motorozás.