Nem könnyű egy panziót vezetni

Ki ne álmodozna arról, hogy egy szép kis panziót vezet valahol a hegyekben vagy a tengerparton? Hiszen olyan helyen lakhat, ahová mások nyaralni járnak! Ráadásul sokan azt hiszik, hogy ez nem nehéz munka, és a saját időbeosztásod szerint dolgozhatsz.

A nővérem és a férje éppen ezt csinálják. Kis családi vállalkozásuk keretében egy panziót működtetnek a Magas-Tátrában, ahol minden nap fantasztikus panoráma és gyönyörű természeti környezet veszi őket körül. Ráadásul maga az épület is egy óriási, csodaszépen faragott faház.

Az életük mégse felhőtlen. Minden napjuk nagyon pörgősen telik, alig van idejük pihenni. Gyakorlatilag a munkahelyükön laknak, a ház földszintjén. A vendégek gyakran bekopognak hozzájuk ilyen-olyan kérdésükkel, panaszukkal, ezért ha nyugalomra vágynak, el kell menniük otthonról. Gyakran késő estig áll a bál. A fél életük e-mailek megválaszolásával, telefonálással és adminisztrációval telik. Ha a takarítónő beteget jelent, még az ő munkáját is ők végzik. A legnehezebb időszak az volt, amikor felújították a szobákat. Az egész folyamatot nekik kellett levezényelniük.

Ezért mondom, hogy én biztos, hogy nem fognék bele egy családi vállalkozásba, főleg nem panzió vezetésébe. De bármivel is foglalkozik a céged, könnyen lehet, hogy alig marad mellette szabadidőd. Egy nyolcórás melónak legalább van egy rendje, és a munkaidőn kívül azért akad némi szabadidőd, és szabadságra is elmehetsz.